A borostyánkő az egykor élt növények fosszilis gyantája, melyben sok esetben őrződnek meg úgynevezett zárványok. Ezek leggyakrabban növényi és állati részek, utóbbiakat leggyakrabban ízeltlábúak képviselik. Hazánkban, bármilyen meglepő, a paleontológia ezen ágának is van története, jelen elbeszélő blogbejegyzés tulajdonképpen e történet egy kis fejezete lesz.
Ismét jelentkezünk a múzeumi biodiverzitás-kutatás legújabb eredményeivel. 2023-ban összesen 121 új taxont – úgymint 102 tudományra új fajt, 13 alfajt, egy altribuszt, négy nemzetséget és egy alnemzetséget – fedeztek fel, illetve írtak le a Magyar Természettudományi Múzeum kutatói.
A megnövekedett áru- és személyforgalom miatt minden eddiginél nagyobb számban jelennek meg hazánkban idegenhonos állatfajok, amelyek ráadásul a melegedő klíma miatt nagyobb eséllyel is telepednek meg, mint évtizedekkel ezelőtt. Három magyar városból került elő két laposféreg faj, amelyek előfordulását HUN-REN ATK Növényvédelmi Intézetének (NÖVI) és a Magyar Természettudományi Múzeumnak (MTM) a kutatói először jeleztek a Zootaxa című zoológiai folyóiratban.
A Magyar Természettudományi Múzeum nem csak a gyűjteményeiben őrzött nemzeti vagyon és természeti értékek megőrzéséért dolgozik napról napra, hanem az élő „nemzeti kincsek” védelmét is fontosnak tartja: kutatóink a Borsodi-Mezőségen dolgoztak egy európai uniós projekt keretében.
Mint közismert, az 1956-os forradalmi események során a Természettudományi Múzeumot olyan megsemmisítő csapás érte, amilyenre még nem volt példa a több mint 220 éves története során. A múzeum főépületében szinte teljes egészében a lángok martalékévá váltak az Ásvány- és Kőzettár valamint az Őslénytár gyűjteményei. Megsemmisült a méltán híres Afrika-kiállítás Kittenberger Kálmán oroszlánjaival és hatalmas elefántbikájával. Néhány nappal később hasonló sorsra jutott az állattári gyűjtemények jelentős része a Baross utcában.
A Keszthelyi-hegység keleti peremén, a bejáratánál is látható szúrós csodabogyóról elnevezett tektonikus eredetű barlang méltán híres gazdag formakincseiről, különösen szépek a Függőkert és a Meseország termek cseppkövei. Ez évben azonban a Haász József és Gregorits Máté barlangkutatók különös dolgokra, furcsa csontokra találtak a barlang mélyén. Ezek között volt egy vaskos teknőspáncél darab, mely egy miocén időszakban élt szárazföldi teknős része volt egykoron. Itt kezdődtek a bonyodalmak.
A barokk kor jezsuita iskoláiban egyedülálló módon tanították a ma természetismeretnek nevezett tantárgyat. A kíváncsiságból fakadó megfigyelés és a kísérletezgetés nem maradt elméleti vagy bölcseleti síkon. A jezsuita atyák nem hipotéziseket gyártottak, hanem miután a tapasztalatokat összegyűjtötték és rendszerezték, átültették azokat a gyakorlatba. Mindez kiválóan tetten érhető volt a nemesi származású fiatalok nevelésére létrejött bécsi jezsuita kollégiumban, amelyet az 1749-ben alapítványtevő Mária Terézia uralkodóról Theresianumnak (Tereziánumnak) neveztek el. Bár a jezsuiták alig negyed évszázadig vezették, ezalatt is nagyszerű eredményeket ért el, és a legkiválóbbak kiválóságai nevelkedtek a falai között, hogy csak magyar családokat említsek: Apponyi, Batthyány, Csáky, Hadik, Pálfy, Révay, Széchényi, Szluha…
Magas rangú türkmenisztáni delegációt fogadott a Magyar Természettudományi Múzeum Három napos, kulturális és tudományos együttműködéseket előkészítő látogatásra Magyarországra érkezett Türkmenisztán kulturális minisztere és küldöttsége. A magyarországi látogatásuk első napján a magas rangú vendégeket Bernert Zsolt, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója és Bíró András Zsolt, antropológus, a Magyar Turán Alapítvány elnöke fogadta.
A napokban bejárta a közösségi médiát az ázsiai lódarázs (Vespa velutina) hazai megjelenésének híre. Márta Tamás kimlei méhész és méhegészségügyi felelős augusztus második felében figyelte meg és fogta be a faj első magyarországi példányait. Ezek közül kettő a Magyar Természettudományi Múzeumba került, ahol a hazai előfordulás ún. bizonyítópéldányaiként megőrizzük őket. Ebben a blogbejegyzésben pedig összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat az ázsiai lódarázsról.
Az ázsiai lódarázs (Vespa velutina) európai terjeszkedése végül elérte Magyarországot. Ahogy azt egy korábbi közleményünkben is írtuk, a faj hazai megjelenése várható volt, és az elmúlt napokban Márta Tamás kimlei méhész megfigyelte és befogta az első hazai példányokat.
2023. augusztus 23-án szerdán a Magyar Természettudományi Múzeum adott otthont a III. Kárpát-medencei Natúrparki Találkozónak. A Magyar Natúrpark Szövetség által szervezett Találkozó fővédnöke Dr. Nagy István agrárminiszter volt.
Két munkatársunkat köszöntöttük a vezetőség és munkatársak nevében: Dr. Csorba Gábor, az Állattár osztályvezetője, főmuzeológusa a közszolgálatban eltöltött munkaviszonyának 40 éves évfordulóját, Dr. Somlyay Lajos, a Növénytár főmuzeológusa 30 éves évfordulóját ünnepli 2023. augusztus 15-én. Szeretettel gratulálunk nekik, munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánunk!
Pénteken este Tóth Balázs (MTM) és Sulyán Péter Gábor (ÖMKI) lepkész kutatók látogatták meg a göbölyjárási láprétet azzal a céllal, hogy idén is megkeressék a területről 2022-ben először általuk kimutatott pannon karcsúbagolylepkét (Hypenodes pannonica).
A lepkeházban lejárt az esthajnalászok lepkeideje. Három fajukat is bemutattuk (Caligo atreus, C. erilochus, C. memnon) de már csak egy-egy hírmondó maradt a pillangókból. Jól érezhették magukat nálunk, mert papagájvirágainkat a nőstények teleszórták kerekded fehér petékkel.
A meleg, napsütéses időben csapatosan repülnek lepkéink. Amikor nem repkednek, akkor az etetőkbe kihelyezett gyümölcsök nedveivel táplálkoznak, vagy a lepkeházba helyezett növényeken, köveken pihennek. Óvatosan lépkedj, nehogy pihenő lepkére lépj!
A 18/19. század fordulója körül vagy fél évszázadon át dúlt egy igen komoly „földtudományos háborúság” a vulkanisták (plutonisták) és a neptunisták között. A két tábor hívei közül a neptunisták ugyan nem tagadhatták a tűzhányók létezését, de a vulkanizmust elszigetelt jelenségnek tartották, és leginkább a föld alatti széntelepek égéséből származtatták.
Gyakori probléma, hogy a városi állatvilág egyes sok generáció óta velünk élő képviselői nagymértékben bizalmasakká válnak az emberekkel, és szinte teljesen elvesztik a félelemérzetüket. Gondoljunk a budapesti belterületen feltűnő, forgalmas úton kocogó vaddisznókra, az Erdélyben kukákat fosztogató barnamedvékre, a tengerparti sétányokon élelmet raboló sirályokra!
A Magyar Természettudományi Múzeum és tagintézményeinek munkatársai szakmai kiránduláson vettek részt a bécsi Természettudományi Múzeumban. A csoportunkat a bécsi múzeum igazgatója, Dr. Katrin Vohland köszöntötte a múzeumi épület impozáns aulájában, majd ezt követően tárlatvezetésen és gyűjteménylátogatáson vehettek részt a munkatársak.
BIODIVERZITÁS NAPJA az MTM-ben. 2023. május 21. vasárnap 10.00-14.00-ig
A Tehetsz méh többet! program és a Magyar Természettudományi Múzeum a Méhek Világnapja alkalmából száz gyermeket látott vendégül a múzeumban. Az alsó tagozatos diákoknak a program egyik méhésze, Mézes Gergő tartott méhbemutatót élő méhekkel, átlátszó falú kaptárral, a gyerekek fajtamézeket is kóstolhattak.
Múlt héten ünnepélyes keretek között megnyitott a KORTÁRS PALEOLITIKUM című tematikus, csoportos kiállítás, amely az ember és a természet interakcióján alapuló, különböző alkotói stratégiákba enged betekintést. A kiállítás anyaga a természetközeli művészetszemlélet kifejeződése, amelyben az alkotások révén az eróziónak kitett anyagok mulandósága, a ciklikusan változó természet válik kifejezőeszközzé.
A földtörténeti idő visszahozhatatlan, az egykori folyamatok, az egyes események láncolatai, ok-okozati összefüggései reprodukálhatatlanok, de kitalálhatóak - mint maga a történelem. A Föld történetét kutató tudomány a földtan vagy geológia, mely mint minden tudományterület, egzakt alapokon nyugszik. Ezen alapok lefektetésében az ősmaradványok kulcsfontosságú szerepet játszottak és az események visszafejtésében a mai napig mással nem pótolható információkkal szolgálnak.
Együttműködés a Kazak Központi Állami Múzeum és a Magyar Természettudományi Múzeum között Rashida Haripova, a Kazak Központi Állami Múzeum (Qazaqstan Respublykasynyn Ortaliq Memlekettik Muzei) igazgató asszonya meglátogatta a Magyar Természettudományi Múzeumot. Látogatása során megtekintette a múzeum kiállításait és gyűjteményeit.
A mai napon ünnepélyes keretek között megnyitott a Brazília művészi szemmel című tárlat, amely Wilhelm Wöller német származású festőművész és Lucas Lenci brazil fotóművész alkotásain keresztül enged betekintést Brazília vibráló szépségébe. A kiállításban megtekinthetőek a Magyar Természettudományi Múzeum egzotikus madárpreparátumai is.
Immár öt éve annak, hogy civil polgári kezdeményezésként indult el egy új természetvédelmi jeles nap, a Beporzók napja (március 10.) megünneplése. Szakemberek, intézmények, civil szervezetek álltak támogatóként a javaslat mellé. Ma már országos eseményről beszélhetünk: múzeumok, könyvtárak, iskolák, óvodák, felsőoktatási intézmények, nemzeti parkok, önkormányzatok rendeznek valamilyen eseményt, amelyek vagy a beporzó rovarok életlehetőségeit javítják, vagy a róluk való ismeretek terjedését, az irántuk érzett empátiát segítik elő.
A Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) tudományos nyílt napot szervezett 2023. február 21-én, a középiskolás és felsőfokú képzésben részt vevő diákoknak, pályaorientációs céllal. Az érdeklődők természettudományos bemutatókon vehettek részt, megismerhették a múzeum gyűjteményeinek sokféleségét, bepillantást nyerhettek a múzeum tevékenységeibe, valamint a kutatók munkájába. Az MTM Nyílt Napját dr. Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár nyitotta meg, ünnepi köszöntő beszédet mondott Bernert Zsolt, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója. Az eseményen részt vett dr. Szende László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium Múzeumi Főosztályának főosztályvezetője.
Báryné Dr. Gál Edit igazgató asszony 40 éves munkaviszonyát ünnepli, ebből az alkalomból a Magyar Természettudományi Múzeum vezetése, Bernert Zsolt főigazgató úr és Buzár Ágota főigazgató-helyettes asszony személyesen köszöntötte Őt gyöngyösi tagintézményünkben.
Új, tizenkét részes blogsorozatot indítunk 2023-ban, „Ősi nyomok nyomában” címmel. Célunk, hogy bevezessük az olvasót az ősmaradványok egy különleges csoportja, az őséletnyomok világába. Ezt, a hazánkban csak kevesek által művelt tudományterületet nevezik őséletnyomtannak, vagy idegen szóval paleoichnológiának. A geológia e kicsiny szelete az őslénytan és az üledékföldtan mezsgyéjén helyezkedik el, s kutatási eredményei nagy jelentőséggel bírnak mind tudományos, mind gazdasági szempontból.
Magyarországon az utóbbi évtizedben felélénkültek a fosszilis porcoshalakkal kapcsolatos kutatások. A vizsgálatok kedvelt célpontjai – a közgyűjteményi leletanyagok revízióján túl – a Bakony-hegység, valamint a Mecsek-hegység középső-miocén korú lelőhelyei. A Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának munkatársa, Szabó Márton és szerzőtársai ezúttal egy különleges porcoshal-lelőhelyet vizsgáltak az orfűi mesterséges tavak vidékén, Tekeres mellett.
Akik szerint az éjjeli lepkék unalmas szürkés-barnás színűek, feltehetően nem erre a fajra gondoltak. Élénk, „neonzöld” alapszíne nem áll nagyon messze a láthatósági mellények árnyalatáról, amelyet csinosan kiegészít a szárnyak külső szegélyén futó rozsdabarna sáv, ill. az ugyanilyen színű szárnyrojt. A zöld és a barna szín találkozásánál pedig keskeny sárga csík vonul végig. Bár rokonai között aprónak számít, a példányok szépségükkel magukra vonták figyelmünket a Lepkegyűjteményben.